Harag nélkül (Marianne Faithfull/Ismaël Lô)
Az eredeti francia szöveget a Franco-rezsim elől menekült spanyol szülők anarchista gyermeke, Etienne Roda-Gol szerezte. Roger Waters fordította angolra, és a kékvérű osztrák-magyar-brit díva, Marianne Faithfull énekelte el Ismaël Lô szenegáli bárddal duettben.
A vers Moraymáról, az utolsó mór királynéról szól. A szerencsétlen sorsú nő anyósa, Aixa ármánykodása következtében lett pünkösdi-mór-királyné, amikor férje, XII. Mohamed, más néven Boabdil apját letaszította a trónról. Igazi családi (király-) dráma vette kezdetét. Miközben Boabdil spanyol fogságba esett, az előző Mohamed új erőre kapott, és frissen szabadult fiát börtönbe -az Alhambrába- vetette lázító anyjával és kis családjával együtt. Innen szabadította fel őket a hódító spanyol hadsereg. Így alakult ki Boabdilnak az a tragikusan téves benyomása, hogy a spanyoloktól valami jóra is számíthat.
Pedig ő jót akart népének, de kevés sikerrel járt: Újabb fogság, váltságdíjként túszul ejtett, katolikusnak nevelt gyermek, és egy szomorú feleség kísérték útját. Népe történetébe is árulóként vonult be a “gyenge és gyáva jó király”, mert a spanyoloktól kialkudott utolsó szabad várost, Granadát végül fel kellett adnia Izabella és Ferdinánd seregei előtt. "Asszonyként siratod a várost, amit férfiként nem tudtál megvédeni" - kommentálta jóindulatúan özvegy édesanyja, Aixa. Szegénynek a “a csontja is recsegett a megalkuvástól”, mert a spanyolok minden vele kötött alkut megszegtek. Utolsó kívánságát, a fogságban elhunyt Morayma emlékére emelt mecsetet tapintatosan csak Boabdil halála után rombolták porig, hogy egy katolikus templom kerüljön a helyére. Morayma történetének számos feldolgozása született, ez a szomorú dal sokmindent megmagyaráz a női sorsról, de szívesen meghallgatnám a történetet Baobdil szemszögéből is!
Az asszonyok mind királynők
De vannak köztük uralkodók
szétzúzzák a férfiak álmait
akik hozzájuk nem méltók
Halljátok a dalt az asszonyról,
aki az áruló férfihez így szólt
most elmegyek… Isten veled!
Ha már a szerelem annyit sem ér,
mint a rongyos életed,
szemedben álságos könnyekkel
meg nem védheted
Most elmegyek… Isten veled!
Ki méltó hozzám, megkeresem
Az asszonyok mind királynők
a világon bárhol is születtek
Számtalan alakjuk álcája mögött
mágikus szirének rejtőznek
A falvakat, kocsmákat égesd fel
a rakpartok kikötők lángoljanak
Érezd a tüzet, a kardsuhogást
a megalkuvástól a csontod recseg
Barbárok ellen nincs esélyed,
a legjobb ha feladod mindened
Ha már a szerelem annyit sem ér,
mint a rongyos életed,
szemedben álságos könnyekkel
meg nem védheted
Most elmegyek…Isten veled!
Ki méltó hozzám, most megkeresem
Az asszonyok mind királynők
mondd ezt el annak, ki téged szeret
Nem válthatod valóra álmaikat
de erre királyok sem mind képesek
És ha a királynőd felfedi erejét
elhagyja gyáva és gyenge emberét
Úgy megy el, ahogy kell, mint az apály
ha megérzi a hold fénysóhaját..
Ha már a szerelem annyit sem ér,
mint az életed
szemedben álságos könnyekkel
meg nem védheted
Most elmegyek… Isten veled
Ki méltó hozzám, most megkeresem
És elhagyta az asszony a jó királyt
Aki szó nélkül megadta magát
Úgy ment el, ahogy kell, mint az apály
ha megérzi a hold fénysóhaját.
©️ 1996., Music/Lyrics: Etienne Roda-Gil / Ismael Lo / Roger Waters (Without Blame)
©️ 2024., Hungarian Translation : Andras Fabian
A vers Moraymáról, az utolsó mór királynéról szól. A szerencsétlen sorsú nő anyósa, Aixa ármánykodása következtében lett pünkösdi-mór-királyné, amikor férje, XII. Mohamed, más néven Boabdil apját letaszította a trónról. Igazi családi (király-) dráma vette kezdetét. Miközben Boabdil spanyol fogságba esett, az előző Mohamed új erőre kapott, és frissen szabadult fiát börtönbe -az Alhambrába- vetette lázító anyjával és kis családjával együtt. Innen szabadította fel őket a hódító spanyol hadsereg. Így alakult ki Boabdilnak az a tragikusan téves benyomása, hogy a spanyoloktól valami jóra is számíthat.
Pedig ő jót akart népének, de kevés sikerrel járt: Újabb fogság, váltságdíjként túszul ejtett, katolikusnak nevelt gyermek, és egy szomorú feleség kísérték útját. Népe történetébe is árulóként vonult be a “gyenge és gyáva jó király”, mert a spanyoloktól kialkudott utolsó szabad várost, Granadát végül fel kellett adnia Izabella és Ferdinánd seregei előtt. "Asszonyként siratod a várost, amit férfiként nem tudtál megvédeni" - kommentálta jóindulatúan özvegy édesanyja, Aixa. Szegénynek a “a csontja is recsegett a megalkuvástól”, mert a spanyolok minden vele kötött alkut megszegtek. Utolsó kívánságát, a fogságban elhunyt Morayma emlékére emelt mecsetet tapintatosan csak Boabdil halála után rombolták porig, hogy egy katolikus templom kerüljön a helyére. Morayma történetének számos feldolgozása született, ez a szomorú dal sokmindent megmagyaráz a női sorsról, de szívesen meghallgatnám a történetet Baobdil szemszögéből is!
De vannak köztük uralkodók
szétzúzzák a férfiak álmait
akik hozzájuk nem méltók
Halljátok a dalt az asszonyról,
aki az áruló férfihez így szólt
most elmegyek… Isten veled!
Ha már a szerelem annyit sem ér,
mint a rongyos életed,
szemedben álságos könnyekkel
meg nem védheted
Most elmegyek… Isten veled!
Ki méltó hozzám, megkeresem
Az asszonyok mind királynők
a világon bárhol is születtek
Számtalan alakjuk álcája mögött
mágikus szirének rejtőznek
A falvakat, kocsmákat égesd fel
a rakpartok kikötők lángoljanak
Érezd a tüzet, a kardsuhogást
a megalkuvástól a csontod recseg
Barbárok ellen nincs esélyed,
a legjobb ha feladod mindened
Ha már a szerelem annyit sem ér,
mint a rongyos életed,
szemedben álságos könnyekkel
meg nem védheted
Most elmegyek…Isten veled!
Ki méltó hozzám, most megkeresem
Az asszonyok mind királynők
mondd ezt el annak, ki téged szeret
Nem válthatod valóra álmaikat
de erre királyok sem mind képesek
És ha a királynőd felfedi erejét
elhagyja gyáva és gyenge emberét
Úgy megy el, ahogy kell, mint az apály
ha megérzi a hold fénysóhaját..
Ha már a szerelem annyit sem ér,
mint az életed
szemedben álságos könnyekkel
meg nem védheted
Most elmegyek… Isten veled
Ki méltó hozzám, most megkeresem
És elhagyta az asszony a jó királyt
Aki szó nélkül megadta magát
Úgy ment el, ahogy kell, mint az apály
ha megérzi a hold fénysóhaját.
©️ 1996., Music/Lyrics: Etienne Roda-Gil / Ismael Lo / Roger Waters (Without Blame)
©️ 2024., Hungarian Translation : Andras Fabian
Comments
Post a Comment